Magamról

1955-ben születtem egy Tolna megyei faluban, Dunaszentgyörgyön

A paksi gimnázium után a debreceni egyetemen szereztem magyar-történelem szakos tanári diplomát, majd bölcsészdoktori címet. Kiskunmajsán, majd Kecskeméten működtem gimnáziumi tanárként (főállásban 1990-ig, óraadóként 2006-ig), aztán a Miskolci Egyetemen, a Károli Gáspár Egyetemen majd a Zsigmond király főiskolán oktattam politológiai tárgyakat.

1987-től részt vettem az MDF szervezésében; alapító tag, a kecskeméti szervezet első elnöke és az országos választmány tagja voltam. 1989-ben demokratikusan megválasztott ellenzéki képviselője lettem az utolsó pártállami parlamentnek; majd kormánypárti az első szabadon választott országgyűlésben. A liberális csoport tagjaként küzdöttem a Csurka-féle szélsőség ellen az MDF-frakcióban, ahonnan 1993-ban kizártak, ezt követően távoztam a pártból is. Másikba nem léptem be, 1994-től nem vállaltam politikusi szerepet.

Az első ciklusban kiderült számomra, hogy a publicista és a politikus szerepe csak rendkívüli helyzetben fér össze, tartósan nemigen. Az előbbi dolga egyszerű: csak le kell írnia, amit igaznak gondol. A politikusnak ellenben (egy roppant nehéz és bonyolult társasjátékban, legtöbbször kompromisszumok árán) meg kell valósítania a maga igazságait - már amit lehet. Alkatomnak az előbbi felel meg. 1989-től több száz újságcikket írtam, ezek kötetekben is megjelentek. Írtam egy életrajzot Antall Józsefről (aki máig politikusi eszményképem), egyet Gyurcsány Ferencről (akit most is nagyra becsülök) és kettőt Orbán Viktorról (akit immár a legkevésbé sem).

Politikai közíróként nem haboztam állást foglalni valami vagy valaki mellett, illetve ellen. Írói függetlenségemet nem a formális középen állásban, hanem az értékrendem szerinti állásfoglalásban kerestem és találtam meg. Nem egyenlő mérési eredményre, hanem az egyenlő mérce használatára törekedtem. A parlamentáris demokrácia - konzervatív liberális - híve voltam és maradtam.

2004-ben Pethő Sándor-díjjal, 2007-ben Radnóti Miklós Antirasszista-díjjal jutalmaztak, 2009-ben pedig megkaptam a Húszéves a Köztársaság-díjat. (2006-ban politikai közíróként - elvi és nem politikai okok miatt - nem vettem át a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.)

Az életem tőkesúlyát bizonyosan az a pár esztendő adja, amelynek során részese lehettem a rendszerváltozásnak. Ami megszülte hazámban a liberális jogállamot és a parlamentáris demokráciát: a Magyar Köztársaságot. Politikai közíróként hű maradtam mindezekhez - hű maradok hozzájuk a jövőben is.

Debreczeni József

A legfrissebbek

Webtárhely