A miniszterelnök arcátlan, hazug beszédet mondott az '56-os forradalom évfordulóján. Az utóbbit megszoktuk már, 2003 óta minden október 23-i Orbán-beszéd a hazugság jegyében fogant: a frusztrált vesztes az elnyomó idegen hatalom szolgájaként azonosított minden kormányt, ami nem az övé volt. Mind nyíltabban célozott rá, hogy '56 forradalma ma is aktuális: a népnek el kell űznie a hatalmasokat, hisz azok ma se különbek Rákosiéknál...
Orbán idén szólt először a hatalom visszavett (s máris bevehetetlennek látszó erőddé átépített) várából. A hamis történelmi panelt is eszerint fogalmazta át: most nem a magyar demokratikus kormányt (ilyen momentán nem létezik!) azonosította az idegen érdekeket szolgáló önkényuralommal, hanem saját (rohamosan épülő) egyeduralmát mondta a forradalom örökösének: "1956 a magyarok befejezetlen története volt 2010 áprilisáig. A kétharmados forradalom azonban megszabadított bennünket, '56 örököseit attól, hogy a forradalom napján úgy érezzük... újra kell vívni ezt a harcot. A harcot lezártuk. Ez a harc a mi győzelmünkkel, az 56-osok győzelmével... ért véget 2010 áprilisában".
Minő arcátlanság kell ahhoz, hogy valaki ilyen simán azonosítsa magát '56 hőseivel! Ráadásul olyan valaki, akinek a törekvései épp ellentétesek azzal, amiért egykor az életüket adták a forradalom mártírjai. Tény ugyanis, hogy 1956 októberében többpárti kormányzás lépett az (ellenfeleit és partnereit egyként likvidáló) egypárti uralom helyébe. Tény az is, hogy most fordított irányba megyünk: Orbán az egypárti kormányzást akarja bebetonozni politikai ellenfeleit marginalizálva (a szövetségeseit rég fölfalta). '56 forradalma a totális uralom ellen robbant ki - a hatalom mai gazdája meg épp arra ácsingózik. Hallgassuk csak, hogyan beszél:
"Országunkban mindennek meg kell változnia: az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a céloknak; a viszonyoknak és az értékeknek, a médiának és a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami emberellenes és nemzetellenes. Mindennek, ami észellenes és erkölcsellenes, mindennek, ami életellenes... Olyan országot látunk magunk előtt... ahol a mi időszámításunk, ahol a mi közös mércénk szerint történnek a dolgok..."
Ilyen vehemenciával beszéltek '45 után a kommunisták. Az ország, mint tudjuk, akkor is romokban hevert. Akkor valóban: nekik e téren nem kellett hazudniuk. Sőt: a kommunisták igaznak hihették a hazugságaikat is - hisz ne feledjük: az ország épp túl volt egy világégésen, épp túl volt Szálasin. Most a demokrácián van túl - Gyurcsányon és Bajnain. Orbánnak tehát arcátlanul kell hazudnia, hogy leszámolhasson "emberellenes", "nemzetellenes", "észellenes", "erkölcsellenes" és "életellenes" ellenfeleivel. De bírja: ő ebben verhetetlen: "Négy éve... a hatalom rohamrendőrökkel verette, lovasrendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békésen ünneplő magyar embereket." Ezt a hazugságot lassan már a baloldalon is elhiszik. Az '56-os "ellenforradalom" után így épül az újabb hamis mitológia: egy újabb hazug egyeduralom - alapja.
Ismét új "időszámítás", ismét egyetlen (közösnek hazudott) "mérce" szerint. A "sápítozók", "huhogók" és "bizonytalankodók", "akik kételkednek saját erőnk és képességünk felől"; megint "a múlt védelmezőivé válnak" - megint: "akarva vagy akaratlanul".
Ha a "csak lelkesedni restek" is (ez nem Orbán: ez Radnóti!) a barikád túloldalán találják magukat: az "emberellenes", "nemzetellenes", "észellenes", "erkölcsellenes", "életellenes" erők oldalán, akkor minő sors vár a "gátlástalan kalandorokra"? Akik azért kaparintották meg a hatalmat, hogy "tékozolhassák a nemzet vagyonát"? Hogy "tízmillió ember jövőjével spekulálhassanak"? Hogy "emészthessék a magyarok életerejét"? Hogy "élősködhessenek az örök életen?"
Ilyen izzó gyűlölettel a kommunisták se uszították a fanatikusaikat. Ez azok hangját idézi, akik a "nemzettestvéreik" nevében szóltak - és cselekedtek. Az utóbbi kifejezést a nyilasok használták - a legsötétebb időkben. Tőlük vették át hatvan-hetven év múltán a jobbikosok, 2010. október 23-án pedig a Magyar Köztársaság miniszterelnöke - nyilván már az új időszámítás jegyében...
Orbánnak mindazonáltal volt pár őszinte mondata. Ha nem az országra, hanem a Fidesz nevű - korlátlan hatalom - és vagyonszerzésre berendezkedett - korlátolt felelősségű társaságra értjük, úgy tökéletesen stimmelnek az alábbiak:"Egyszer van ilyen lehetőség, ez a miénk, megharcoltunk érte, ne engedjük, hogy kicsússzon a kezünkből... Egy évünk van, hogy felvegyük a tempót, hogy átalakítsuk Magyarországot, hogy megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait... Ahol nem a spekulánsok jutnak előre, s az adózásnak becsülete van."
A "becsületes adózók" már januártól sikeresek lesznek. Például Orbán, aki a kormányfői, a képviselői és a pártelnöki havi bruttó 2,3 milliójából nettó fél millióval többet vihet haza, ha (a 32-ről 16 százalékosra csökkentett szja-kulcson túl) igénybe veszi a három kiskorú után járó adóalap-csökkentést is. És miért ne tenné? Hisz ő mégse emésztheti havi egy forintért "a magyarok életerejét", mint spekuláns elődei...